Álmok 2011: Francia riviéra (Cote d'Azur), Olasz riviéra, Monaco....stb.

Nagyon nagy várakozás, izgalom és idegesség volt bennem az utazás előtti napokban. Akkor kezdtem megnyugodni, amikor már Fehérváron voltam, és megérkezett a busz. Már az első percekben megismerkedtem egy kedves hölggyel és fiával, és megtudtam, hogy ők is a Francia-riviérára utaznak. 
Itt van a buszunk, és a csapat egy része.

16,45-kor indultunk, és másnap délután 14,00 órára voltunk Franciaország területén. Az odaút összesen 22 órás volt, három óránként álltunk meg, és  nagyon hosszú volt, de valahogy eltelt, hiszen a mellettem ülő hölgy állandóan "elveszített" valamit, hol a szemüvegét, hol a villáját. Szerencsére szinte mindig aludt, amit eléggé irigyeltem, mert nekem sikerült egy órát aludnom az egész odaút alatt. Egyébként sokat nézelődtem és a pihenőidőkben és beszélgettem az újdonsült barátaimmal. Olaszországban először Veneziában álltunk meg egy kis pihenőre. Itt Julika barátnőm egyből vett egy nagyon szép velencei-álarcot, mi meg megvásároltuk az első hűtőmágnest.

Utána Piacenza felé mentünk tovább. Verona felé kezdett megváltozni a táj, előkerültek a dombok, és egyre érdekesebb tájakon haladtunk át,  Savona, Ventimiglia, Albenga, Sanremo következett.

Sanremo az első pillanatban megtetszett, már csak azért is, mert itt érintettük meg először a tengert. Megnéztük többek között a Casino épületét is, a  Primavera szobrot, és több templomot. Majd lehetőséget kaptunk egy kis szabadidőre. Sétáltunk, majd az újdonsült  barátaimmal lefutottam a tengerpartra, és  berohantunk a tengerbe. Igaz csak a lábunkat érte a tengervíz, mert annyi idő nem volt, hogy fürödjünk is, hiszen még volt előttünk egy kis  út, de rendkívül varázslatos érzés volt, jókat nevetgéltünk, és nagyon boldogok voltunk. Elkészültek az első felvételek a tengerről is. Sokat emlegettük ezt a napot még a rákövetkező napokban is.

Továbbindulva nemsokára (Menton után) megérkeztünk a francia riviérára. Mindenkiből ugyanazt az érzést váltotta ki a látvány, egyszerre kezdtünk felkiáltani, mert ezt az eleganciát, luxust, gazdaságot még sehol senki nem tapasztalta /kivéve azok a társaink, akik már jártak itt/.  A szállásunk Biot-ban volt a Pylone campingben, mobilhome-ban. Kicsit furcsa volt a papírvékony fal, meg néha összeütköztünk kifelé jövet egy-egy helyiségből, de könnyen megszoktuk.

A kempingben sajnos mi magyarok nem tudtunk internetezni, sőt nemcsak a kemping területén, hanem más francia városokban sem. Ez nagyon bántotta Lacit is és Tomit is. És hogy teljes legyen  a kép, már a második napon észrevettem, hogy nem tudok kommunikálni telefonon sem az otthoniakkal. Ez nagyon elkeserített, hiszen direkt felkerestem a szolgáltatót utazás előtt, hogy ne legyen gond. Valamit még sem vettek észre. Azután nagy kínomban felfedeztem, hogy van a kempingben nyilvános telefon is, és kétszer sikerült értesíteni a gyerekeimet, hogy élek... De többször hiába próbáltam. A család nagyon izgult miattam, hiszen indulás óta semmit nem tudtak rólam. Akkor a lányom felkereste a mobilüzletet, és helyreálltak a dolgok.

Biot  (szállás) Antibes és Nizza között található. Az itt töltött napokat nem láblógatásra használtuk, hanem sokat kirándultunk, bejártuk a riviéra sok szép helyét, városát. Egész napos program kétszer volt, pihenésre nem sok idő maradt. Amikor már álmos voltam, a barátaim akkor sem hagytak pihenni, hanem elnéztünk a Vidámparkba is, az ADRENALINE-hoz, ahol jókat nevettünk, hülyéskedtünk, sokat sétáltunk, és néztük a bátrabb emberkéket, akiket 30 méter magasra felhúztak, és  kilőttek  a fejünk fölé. Nem csak mi sikítottunk, hanem - érthetően- ők is.

 Sokat beszélgettünk, és csavarogtunk, későn feküdtünk szinte mindig, de korán /6-kor - fél 7 körül/ keltünk, hogy mindenki tusolhasson, reggelit és útravalót vegyen és csináljon magának, elkészíthesse mindenki a teát, kávét, vagy épp boltba menjen indulás előtt a fini baguette-ért. Gyönyörű helyeken jártunk, nem bánom, hogy megnéztem mindent, amit csak akartam, de néha az volt a bajom, hogy keveset tudok a tengerben lenni. Mindig igyekeztem lerohanni, amikor csak tehettem. Ebben szerencsére mindig volt partnerem.

Na akkor a program:

1. nap Ma 16:45-kor indult a luxusbusz Fehérvárról, és Siófok - Nagy­ka­nizsa - Tornyiszentmiklós - Maribor - Ljubljana - Mestre - Verona útvonalon haladtunk át, az éjszakát a buszon töltöttük. Olasz részen olasz zenét kaptunk, és filmvetítést volt este. Az idegenvezetőnk már Magyarországon  el kezdte mesélni a tudnivalókat az egyes városokról, köszönet a rengeteg információért, amit az egész utazás és nyaralás alatt kaptunk tőle.

2. nap Érkezés Antibes-be a Pylone campingbe (a szálláshelyre), de előtte még ellátogattunk Sanremo gyönyörű városába, ahol fotók készültek a tengerről is.

3. nap  Ma pihenéssel telt a nap  a tengerparton, majd belátogattunk Julikával Antibes-ba. Csináltunk felvételeket a csillag alakú   Fort Carré-ról.  

Az erődítmény a Szent Rókus öbölben,  26 méter tengerszint feletti magasságban található. Az erődöt Henri de Mandon építész  építette, aki meghalt, mielőtt az építkezés befejeződött. A  Fort Carré Antibes fontos szerepet játszott a város védelmében 1860-ban. A 19. században mint az egyetlen önálló és katonailag szervezett itáliai állam, a Szárd Királyság az Itália függetlenségéért és egységéért folytatott katonai, politikai és diplomáciai harc  vezetője volt. Károly Albert király azonban az 1849-es osztrák-olasz háborúban súlyos vereséget szenvedett Radetzky csapataitól. Csak a Camillo Cavour szárd–piemonti miniszterelnök által létrehozott francia–olasz szövetségnek sikerült az 1859-es szárd–francia–osztrák háború során Ausztriától megszerezni Lombardiát, de ennek fejében a Szárd Királyság 1860-ban a Nizzai Grófságot és a Savoyai Hercegséget átengedni kényszerült Franciaországnak.

1860-ban újabb felkelések révén megdöntötték az itáliai osztrák fejedelmek uralmát, Toszkána, Párma, Modena és Romagna új vezetése csatlakozott a Szárd–Piemonti Királysághoz. Giuseppe Garibaldi csapatainak a Nápoly-Szicíliai Királyság ellen intézett merész támadásai felszabadították Szicíliát és Dél-Olaszországot.

1861-ben II. Viktor Emánuel szárd–piemonti király felvette az olasz királyi (Ré d’Italia) címet, és a Szárd–Piemonti Királyságot beolvasztotta az egységes Olasz Királyságba.

4. nap Grasse-ban meglátogattuk a parfümgyárat /Fragonard/, megismerkedhettünk a parfümgyártással és vásárolhattunk is a bemutatott parfümökből. 

Grasse a parfümgyártás fővárosa már egészen a 18.sz. óta. A parfümök nagy része, mint a híres Chanel n° 5 is Grasse-ban került kidolgozásra.

A Fragonard, Molinard és Galimard parfümgyár ingyenes idegenvezetéssel várja a látogatókat, melynek köszönhetően megismerhettük a parfümgyártás technikáját.  Mindegyik parfümgyár rendelkezik bolttal is, ahol a Grasse-i gyár árain juthatunk hozzá egy-egy bódító illatkreációhoz. A Galimard és a Fragonard parfümgyárnak Eze falvában is van boltja, ahova szeretettel várják az érdeklődőket.

Ezután Napoleon útján haladtunk végig. Bonaparte Napóleon, 1812-ben Oroszország ellen indított hadjáratot, de Borogyinónál csak óriási veszteségek árán tudott győzni, majd 1813-ban A lipcsei csatában a koalíciós csapatok vereséget mértek rá. 1814-ben Elba szigetére száműzték, de tíz hónap múltán - látva, hogy az ország elégedetlen a Bourbon restaurációval - elhatározta, hogy visszaszerzi a hatalmat 18. Lajostól. 1815-ben március 1-én kb. 700 hűséges követőjével partra szállt a Juan-öbölnél. A következő 20 napot a francia történelemben a "sas repülése"-ként jegyzik. Napóleon puskalövés nélkül szerezte vissza az országot, úgy, hogy a hadsereg mindenütt átállt hozzá és a tömegek támogatását is élvezte. A mai Route Napoléon, amit 1932-ben nyitottak meg a császár útvonalát követi a tengerparttól Genoble-ig.  Napóleon útja a Juan-öbölből Grasse, Digne és Gap érintésével Grenoble-be vezetett. Úgy döntött, hogy a hegyeken keresztül éri el Lyont, és ezzel elkerüli a royalista városokat. A 324 km-es utat 6 nap alatt tette meg, március 20-án pedig terv szerint elérte a párizsi Tuilériák-palotát. Ezzel kezdetét vette a történelemkönyvekben a „Napóleon száz napja"-ként jegyzett fejezet, amely a waterloo-i csatával fejeződött be.

A  Verdon Canyonhoz látogattunk el egy fakultatív program keretében. A neve Grand Canyon du Verdon. Ahogy a neve is mutatja, egy nagy szurdokvölgyről, egy kanyonról van szó, amelyet egy pici folyócska vágott a hatalmas sziklákba évezredekkel ezelőtt. Hosszú, kanyargós szerpentineken emelkedtünk fel 1200 méter magasba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a völgyre.
/Érdemes egy kicsit csavarogni a környéken, mert közel vannak a Francia Alpok nagy látványosságai. A Golfe-Juan a Cannes és Antibes közötti tengeröböl. A Napóleon-út a tengerpartról, Cannesból indul. Castellane-nál gondoljunk arra, hogy Európa egyik legszebb kanyonja, a Canyon du Verdon csupán néhány kilométerre van innen a D952-esen nyugatnak./
Amikor leértünk, visszatekintettünk oda, ahonnan lejöttünk. A kanyon mindkét oldalán vezet egy autóút, a nap  szépen bevilágította a hegyormokat. Viaduktokon, alagutakon haladtunk keresztül, néha fenyvesek, máskor pedig  erdők szegélyezték az utat. Csodálatos volt a tó látványa, mely türkiz zöld színben pompázott. Nem túl hosszú időt töltöttünk a tónál, talán szerencsénk is, mert rettenetesen tűzött a nap, és sokan felégtünk volna, de felejthetetlen érzés volt a gyönyörű tóban fürödni. Sokat bohóckodtunk Lacival és Rózsikával a tóban.

5. nap Monaco, Monte Carlo, és hazafelé Nizza volt az úticél. Ez a nap is csodálatos volt, a két legszebb hely számomra. A Ligur-tenger partján, Franciaországba beékelődve, az olasz határ közelében helyezkedik el a világ egyik legismertebb miniállama, Monaco.Monacoban megnéztük többek között az Operaház épületét, a Café de Paris-t (kávézó), a csodálatos, neoromán stílusban épült Katedrálist, ahol több monacói herceg sírja is található, az Egzotikus kertet, a Casino-t, a Hercegi palotát  is. Amíg az Óceanográfiai Múzeum előtt ültem, sok-sok turista járt arra, figyeltem az embereket, és a csoportokat is.

Az Óceanográfiai Múzeum  a Monacói Sziklán található, tengerészeti múzeum.

A múzeum 1910 - 1921 között épült, építését I. Albert herceg rendelte el. Monaco egyik legnépszerűbb látványossága a világhíres Oceanográfiai Múzeum, mely létrejöttét I. Albert megszállott tengerkutatói munkásságának köszönheti. A „tudós herceg” tudományos tevékenységének eredményeit 1910 óta a 85 méterrel a tenger fölé emelt különleges múzeumban tekinthetjük meg.  1957 és 1988 között Jacques-Yves Cousteau, a híres tengerkutató több évtizedes munkássága alatt (a múzeum igazgatója volt)  mára több mint száz akváriumban 4000 tengeri állat és kétszáz halfajta éldegél. Több szint van, az alagsorban találhatóak az akváriumok, amik a Földközi-tenger és a trópusi vizek élővilágát mutatják be.  Erre az emeletre került Albert herceg tengerészeti gyűjteményének egy része is. A legfelső szintről panoráma nyílik Monacóra és az olasz tengerpartra, valamint itt található a múzeum étterme is.

Nizzában is jártunk hazafelé. Ekkor már sötét volt, de fantasztikus  a parkja. A buszról láttam világító szobrokat a Masséna téren, és nagyon szépnek találtam a lámpatesteket, melyek igazgyöngyöknek tűntek. Ide legközelebb este fogok elmenni. 

6. nap Nizza-ba mentünk, számomra nagyon csodálatos volt. Azt mindenképpen tudni kell, hogy Franciaország második legnagyobb turisztikai célpontja, a 350 ezer lakosú Nizza, kevesebb mint 150 éve számít francia városnak. Ez annyira rövid idő, hogy mi még most is az egykori gazdák, az olaszok által adott néven ismerjük. A város megszerzése után a franciák Nice-ra ("Niszre") cserélték a nevet, és az utcákat, tereket jórészt át is nevezték.  Nizza, mely közvetlenül az Angyalok Öble mentén végighúzódó, hét kilométer hosszú sétányával már a város részletesebb feltérképezése nélkül is elvarázsol. Óvárosában szűk utcácskák kanyarognak az öreg házak sorai között, számos üzlet, hangulatos presszó és étterem várja a betérőket. A turizmus szempontjából sikeresnek bizonyult a nyolc kilométer hosszú tengerparti körút kialakítása, amely a Promenade des Anglais, vagyis az Angol sétány nevet kapta, mivel angol adományokból építették 1822 és 1824 között, amely akkoriban mágnesként vonzotta a szórakozni vágyó gazdag  nemességet, s Nizza mindmáig az élvezet és a gondtalan életöröm színtere maradt. Tehát sétáltunk az Angol sétányon, nagyon sok templomban is jártunk, felsorolni is nehéz, de egyet kiemelek, amit csak kívülről néztünk meg, ez Nizzában a  Szent Miklós-templom az Oroszország határain kívül épült legnagyobb orosz ortodox templom. II. Miklós emeltette 1912-ben a Francia Riviéra fővárosában, ahol 1865-ben elhunyt nagybátyja, Nyikoláj Alekszandrovics cárevics.  Jártunk a kedvenc parkomban, Nizza főterén, a Masséna Place-n,  ahol megcsodáltam az Apollo szobrot, készítettünk képeket is, és imádtam az  ülő szobrokat, és láttuk a Körív alakú szobrot  (Délkör)is. 

 

7. nap: A programmal ellentétben ma Cannes-ba mentünk kirándulni, és aki akart ellátogathatott   a Szt. Margit-szigetre is, de én a homokos tengerparton pihentem egy kedves házaspárral. Nem bántam meg, jókat fürödtünk és beszélgettünk. Így öltözködnek a francia férfiak (majdnem mind!!!)

8. nap Látogatást tettünk  Antibes-ba. Itt többen megnézték  a Picasso Múzeumot.  Ezután átutaztunk a közeli St. Paul de Vence-ba. Ezt a hegyre épült, késő középkorból fennmaradt kisvárost az egyik legszebb provence-i településnek tartják, tényleg csodálatos. Ide a képeket meg kell keresnem!

 Amikor visszaértünk, úgy terveztük, hogy még utoljára lemegyünk napozni, és fürödni a tengerpartra,  majd késő este Julikával, Lacival, Rózsikával, Mónikával és Tomival visszamentünk a tengerpartra, ahol borozgattunk, nézegettük és a fiúk lefotózták nekünk  a teliholdat, majd  elbúcsúztunk a tengertől és a Francia riviérától.

9. nap A mobilhome-k átadása után, 11 órakor indultunk hazafele. Útközben meglátogattuk Eze Village-t, mely egy a tenger feletti sziklára épült romantikus sasfészek (középkori hangulat, pazar panoráma). A városkát úgy kell elképzelni, hogy van egy hegy (olyan 400 méteres, tehát inkább hegyecske), ezen girbe-gurba keskeny utcácskák felfele, majd egy  botanikus kert kezdődik a tetején, a csúcson pedig egy középkori várrom zárja az összeállítást.Gyönyörű volt a kilátás.

Majd tovább utaztunk Milánóba. Itt megnéztük a Dóm épületét, sajnos nem tudtunk bemenni a Dómba, mert este 3/4 7-re értünk oda, és már nem engedhettek be minket, hiába könyörögtem az őröknek. Így öltözködnek az olasz férfiak.

 

Ezután szabadidő volt a városban, képeket csináltunk, ettünk egy fini Gelato-t, és  hazafelé vettük az irányt Milánó - Padova - Ljubljana - Maribor - Tornyi­szent­mik­lós - Nagykanizsa - Siófok útvonalon. Hazafelé filmvetítés volt, és akit elálmosított aludt, én nem...

10. nap: És végre hazaérkeztünk.

Csodálatos volt ez a 10 nap, hiszen nagy vágyam volt az Azúr-part, és most nagyon nehéz lenne a dolgom, ha azt kérdeznétek tőlem, hogy mi tetszett a legjobban. Talán a Földközi tengert, Monaco-t és Nizza-t emelném ki, és persze a Verdon canyont... de Antibes is nagyon szép volt, sőt St. Paul de Vence, Eze Village is és Sanremo is...  Tehát nehéz választani. Elhatároztuk többen, hogy visszatérünk.  Többen könnyeztünk, amikor az idegenvezető azt mondta nekünk, hogy akkor most nézzünk jobbra és hátrafelé, és  búcsúzzunk el a Francia riviérától, mert most már az Olasz riviéra következik... Furának tűnnek ezek a sorok, de higgyétek el, van különbség... Egy biztos, én visszatérek... ha tehetem. Meséljenek a képek...