Csodák hullámain (szerkesztés alatt)

 Amin dolgozom.... többek között. Az írás elkészült, de még át kell többször nézni, átolvasni.

 Várhatóan 2027-ben kerül elkészítésre könyvformában  magánkiadásban.

 

Rendhagyó búcsú versem, dalom

 

Magyar nóta saját dalom és versem

 

Láthatatlan hídon /versem/

 

Láthatatlan hídon

 

Az este bársonya fed be minket,

s talán épp vacsorázol a kertben.

Meghitten  kortyolgatom  a teát,

mégis ugyanaz a Hold néz le ránk.

*

Ott minden ember Bon jour-t köszön,

itt a pipacs virít a réteken.

Míg a táj szépségén meditálok,

az idilli csendben szundikálok.

*

Nem érintlek, és nem fogod kezem,

sosem néztünk még egymás szemébe.

Nem ülünk némán összehajolva,

mégis lelkünk egymásra talál ma.

*

Nem ígértünk egymásnak szebb jövőt,

nem hullik le a távolság fala,

de az érzés újra lángra lobban,

mikor a szívünk egyszerre dobban.

*

Elég egy gondolat a szellőben,

egy látomás a reggeli fényben,

a párhuzam épít közénk hidat,

e hídon nyújtunk egymásnak vigaszt.

*

S ha vágyaink egyszer útra kelnek,

két lélek találkozik a csendben,

ha át is jutnánk a sors  örvényén,

nem lépünk át a földrajz ösvényén.

*

Végzetünket nem mi választottuk,

mégis a karma visz egymás felé,

vezet, mint egy láthatatlan fonal,

amit aranyszállal rajzolt oda.

*

A mosolyod sok embernek gyógyszer,

üzeneted ezreknek nyújt vigaszt,

de én érzem  a szenvedésedet,

és letörölném a könnyeidet.

(©Horváth Edina Anna – Szerzői jog fenntartva! -2026. augusztus)

Láthatatlan hídon /dalom/

Az idő csak a naptár lapját forgatja dalom, fotó

 

Hova tűnt a boldogság ? / Where has happiness gone? Poet

 

 Hova tűnt a boldogság?

 

Elmúltak az évek,
nagy csend ül a házon,
szomorú a lelkem,
szeretetre vágyom.

Nem vár senki otthon,
csak ülök a padon,
a szellő simogat,
áttör a falakon.

Él még a szeretet,
az álmokon átszól,
de nem jön felelet,
hiába is várom.

Az ajtó nem nyílik,
csak suttogok halkan,
hangotok nem felel,
eltűnt mint a hajnal.

Altató friss szellő,
elringat az éjben,
a régi boldogság
tovatűnt már régen.

(Írtam: 2026 - Horváth Edina Anna - Szerzői jog fenntartva!)