HARMÓNIA
Néhány nap pihenőre kényszerített az élet,
hogy megtaláljam újra a belső békémet.
S míg a napokat a betegség ölelte körbe,
csak néha napján léptem be az írói körbe.
Lassítani próbáltam és megértettem végre,
hogy a pihenés gyógyír a megfáradt lélekre.
A napágyban feküdve bámultam a kék eget,
és közben a szél ringatta a fán a levelet.
S abban a percben két gólya jelent meg fölöttem,
mintha násztáncot járnának, kecsesen köröztek.
Nem zavarta őket semmilyen földi gondolat,
én el is felejtettem rögtön minden gondomat.
Szemlélődtem sokáig, szinte lélegzet nélkül,
amíg a vágyakozás meg nem született belül:
bárcsak itt lenne, akire oly régóta várok,
és ketten figyelnénk az égen táncoló párost.
Bárcsak az én szívem is olyan súlytalan lenne,
s nem nyomná a vállamat a múlt fájdalmas terhe.
Vajon mellém lép-e valaki egy szép alkonyon,
hogy virágba borítsa lelkem minden hajnalon?
A gólyapár hirtelen messzire tűnt az égen,
de a harmóniát még ma is érzem egészen.
Vajon rám talál-e majd egyszer egy derék legény,
s kibontakozik-e a sztori, mint egy szép regény?
Ahogy a szellő lágyan lelkemet simogatta,
rám borult a nyugalom puha takarója.
S miközben a gólyapár táncában gyönyörködtem,
egy kicsit reménytelibb és boldogabb is lettem.
(2026. június 05. - ©Szerzői jog fenntartva!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése