Meztelen lelkek

Kucsera Veronika: Meztelen lelkek


Sóvárgó lépteink tétován keseregnek
olykor csikorgó vad hideget lehelnek
az ott bent örök megváltásért eped
de amit a jövő hoz rejtélye az életnek.

Nem vagyunk gyávák,
de áldozatot kell hoznunk,
ha csak kettőnkből állna a világ
talán a varázslat nem hatna úgy.

Próbára tesz napra nap
az elszigeteltség félelme
és vágyódásunk egyre éhesebb,
végül egy apró csók a gyümölcse.

Ha lenne világ vége
ott bizton együvé lehetnénk
sem kíváncsi szem, sem áruló
találkozásunk meg nem lesheték.
Lehet, hogy csak beképzeljük
a figyelő, leskelődő arcokat
hisz amit teszünk máshol bűn
és minket az ostorozó vádak
áradata megbánthat.