Közeleg a Karácsony!
Szent Karácsony Ünnepének története
Forrás:Harmat Árpád Péter
Szent Karácsony Ünnepén Názáreti Jézus Krisztus (i.e.4 – i.sz. 30) születésére emlékezünk.
Jézus a tanítások szerint Isten fia volt, aki emberré lett, hogy
megmentse a világot, azaz a bűneiből megváltsa és megszabadítsa az
egész emberiséget. Neve, vagyis a „Krisztus” szó a görög Chrisztosz főnévből származik, ami a héber Mosiah, azaz Messiás szó fordítása (óhéberről ógörögre). Jelentése: Fölkent. Ebből született a görög chrisztianosz, illetve a latin Christianus kifejezés, amelyek jelentése „Krisztus-követő”, „krisztusi”. Jézus a galileai Názáret városában élte gyermekkorát, bár születési helyszíne Betlehem városa volt.
Betlehembe egy népszámlálási rendelet miatt kellett ellátogatnia a
Dávid nemzettségébe tartozó családnak, és ezen út során született meg a
kis Jézus. Mivel szállásuk nem volt, így egy egyszerű jászólba
fektették az újszülöttet. Itt kereste fel őket a három napkeleti bölcs,
akiket szokás három királyokként is emlegetni: Gáspár, Menyhért,
Boldizsár. (Kilétüket ma is homály fedi, de a történészek azt
valószínűsítik, hogy vagy perzsa, esetleg babiloni főpapok, vagy arab
előkelőségek lehettek. Uralkodói mivoltuk kérdéses.) Jézus családja
Názáret városában élte mindennapjait. Krisztus apja József ácsként
dolgozott, anyját Máriának hívták.
A Biblia szerint a gyermek a Szent
Lélektől született, így Mária szűzként esett teherbe. Jézus ifjú
éveiben apja mellett dolgozott ácsként. Történelmi megjelenése Kr.u.
27-re tehető, amikortól megkezdte "küldetését" azaz tanai terjesztését.
Jézus egész bibliai "munkássága" tehát alig 3-4 esztendőt ölel
fel (Kr.u. 27 és 30 közt) Korábbi életszakaszáról alig-alig vannak
ismereteink. Jézus történetét az evangéliumok (jelentése: örömhír)
őrizték meg, mégpedig Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma.
Tanításainak lényege a szeretet Isten és
embertársaink iránt. Ostorozta a vagyonszerzést, a kapzsiságot, a
gyűlöletet, az erőszakot, a bosszút, hiszen megbocsátás nélkül nincs
szeretet. Életével, földi ténykedésével is példát mutatott,
megtestesítette, tapasztalhatóvá tette azt az életet és azt a
magatartást, melyet Isten követelt az emberektől. Tanait legteljesebben
a Genezáreti tavat övező hegyek egyikén, Kafarnaum közelében,
körülbelül ötezer ember előtt mondta el. Szónoklata "Hegyi beszéd"
néven, Máté evangéliumában maradt fenn. Miközben Jézus csodákat tett
(pl.: a víz borrá változtatása, egy vihar lecsendesítése, kenyér
szaporítás, vízen járás) és sok embert meggyógyított (leprások, bénák,
vakok) illetve feltámasztott (Lázár feltámasztása János evangéliumában),
nevét megismerte az egész provincia. Amerre járt, tömegek kísérték.
Azonban „népszerűsége” sértette mind a zsidó főpapok mind a területet
birtokló rómaiak érdekeit, így végül Pilátus ítélete alapján Kr.u. 33
április 3-án, délután 3 órakor a jeruzsálemi Golgota hegyén keresztre feszítették.
Jézus meghalt, sírba helyezték, de a halálát követő harmadik napon
feltámadt. Tanítványai és követői azonban nekiálltak, hogy leírják
tanításait, így Kr.u. 41 és 98 közt megszületett a Biblia (az
Újszövetségi rész).
A kereszténység sokáig csupán második
legnagyobb ünnepét minden év december 25-én tartják világszerte. (A
középkorban és a kora újkorban is a húsvét nagyobb ünnepnek számított.)
Történelmileg ma már tudjuk, hogy Krisztus valószínűleg nem december
25-én született, csupán a IV. században (325 és 350 közti években) az
őskeresztény vezetők háttérbe akarták szorítani Róma addigi legnagyobb
ünnepét a pogány „legyőzhetetlen nap születését” és így szándékosan erre
a napra tették a megváltó születésének napját. I. Gyula pápa 350-ben
hivatalosan is a Megváltó születésnapjává nyilvánította december 25-ét.
(A római almanach szerint már 336-ban megünnepelték a karácsonyt a
birodalom fővárosában.)
A karácsonyfa állítás szokása
A
karácsonyfa állítás szokása nem kötődik a kereszténységhez, eredete
csupán a 15-16. századra nyúlik vissza. A 16. században a reformáció új
tartalommal töltötte meg a karácsony ünnepét. Az addigi templomi
liturgia kezdett beköltözni a házakba. Az emberek a Biblia otthoni
forgatása révén a vallásos ünnepeket és szertartásokat elkezdték otthon
is ünnepelni. Kialakult sok karácsonyi szokás, például a karácsonyfa-állítás is. Ennek
hátterében egy középkori skandináv (és germán) szokás állt, mely
szerint egy-egy fiatal fa kivágása az ifjú élet feláldozását jelképezte.
A pogány – kereszténységhez nem kötődő – rítust a 16. századtól Jézusra
is vonatkoztatni kezdték, hiszen ő is fiatalon áldozta fel életét. Mai
tudásunk szerint a legelső karácsonyfákat Skandináviában, azon belül Svédországban kezdték állítani,
majd később a szokás a harmincéves háború (1618-1648) idején eljutott a
népesebb Németországba is. A szokás nagyon gyorsan terjedt szerte
Európában: a 18. századra már egész Németországban, a 19. századra
Ausztriában, Franciaországban, illetve a kivándorlók révén az Újvilágban
is elterjedt az ősi skandináv rítus.
Az első feljegyzés karácsonyfáról
Sebastian Brant német írótól származik, Strasbourgból a 15. század végén
(1490). Ekkoriban almával, ostyával díszítették. A gyertyás
karácsonyfát elsőként 1660-as évekre emlékezve Lisolette pfalzi grófnő
említette 1708-ban írt levelében. Bécsben az első karácsonyfát a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították 1814-ben,
ami akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is
jelentést készített róla. A karácsonyfa-állítás szokása Magyarországon a
19. század második felében jelent meg, kezdetben főleg a német ajkú
városi lakosság körében. Az első „magyar” karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon, 1824-ben. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa első említése 1854-ből, Jókai Mór A koldusgyermek
című, karácsonyi tárgyú elbeszéléséből van. A magyar hagyomány szerint a
fát december 24-én állítják, és vízkeresztig (január 6.) áll.
A karácsonyfákat kezdetben édességekkel
és gyümölcsökkel díszítették fel, később – a 20. században - kezdett
kibontakozni az üvegdíszek megjelenése. A karácsony megünneplése egyre
inkább kezdett szokássá válni a nem vallásos családok körében is, a
szeretet, a béke ünnepeként, a vallásos keresztényi rítusok egy részét
átvéve. Napjainkban, az európai keresztény kultúrkörben a karácsony
népszerű és sokakat érintő ünneppé vált, amely mindenki számára más-más
jelentést hordoz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése