Drága Bátyám elment... 2012. július 16.

 Elmentél, de sosem feledlek

A bánat már nagyra nőtt bennünk,
Elvesztettük, kit az életünknél is jobban szerettünk.
Az utolsó pillanatig reméltünk,
De elment és semmit sem tehettünk.
Virrasztottunk a betegágynál,
Hátha jobban lesz a vártnál.
Szeretnénk, ha visszatérne hozzánk,
Hogy lássuk, hogy mosolyog ránk.
Őszinte szemébe néznénk,
S erősen megölelnénk,
Azt suttognánk a fülébe:
"Szeretlek, és soha többet nem engedlek a fénybe!!!"
Egész éjjel az ágynál állnánk,
S minden lélegzetére vigyáznánk.
Vigyáznánk, hogy egy karcolás se essen rajta,
Hogy életünk végéig átölelhessen a karja,
Hogy mindig érezzük a közelségét,
Sose veszítsük el a szépségét!
Sajnos, aki elment, nem térhet vissza,
Így azoknak, akik szeretik nem marad semmi vigasza.
A bánat mindent átitat.
Nem vagy itt, s ez felzaklat!
A szívem darabokra tört,
Mintha beleszúrtak volna egy tőrt!
Az arcomon folynak a könnycseppek,
Csak úgy cikáznak át rajtam az érzelmek.
Semmivel se rejtem el,
Mert szeretlek, s ezt lássa minden ember!
Lássák, hogy te voltál mindenem,
Nem titkolom el, hogy te voltál az életem!
A szemem teli fájdalommal,
Az életem most tele gyásszal.
Nem tudom, hogy fogom kibírni,
Hogy nem látlak reggelente felkelni,
Nem hallom a hangod, a nevetésed,
Nem leszel itt, mikor a gyerekek felnőnek.
Nélküled minden üressé vált,
A szoba is üresen várt.
Egyedül ülök a szobában.
Várom, hátha megjelensz a házban,
Reménykedek, hátha csak egy álom volt csupán,
S az életünk boldogan folytatódik az álom után.
Azt mondják, Isten mindent okkal tesz.
Nincs Isten!!! Mert, ha lenne, ilyet nem tesz!
Nem taszít nyomorba egy boldog családot,
Nem öl meg olyat, ki senkit se bántott,
Védelmezné a jókat,
S elítélné a rosszat.
Ha létezne Isten,
Azért lenne, hogy minket mentsen!
De valamiben hinnem kell.
Hiszem, hogy egy jó helyre mentél el,
Ahol nincs hazugság, bűn és gyűlölet,
Ahol mindenki mindenkit szeret!
Hiszem, hogy látsz és hallasz minket,
És segítesz a nehéz pillanatokban bennünket.
Ha felnézek majd az égre,
Téged látlak majd a fényben,
Nem feledlek el, amíg élek,
SZERETNI FOGLAK MINDIG TÉGED!!!

*   *   *


"Egy pici dal, egy kicsi szó,
Egy aprócska jó,
Ahogy álmomban hallom a hangját...

S aki hív, az, ki szól,
ismerem jól...
A szívemben őrzöm az arcát.

Ő az, aki vár, mikor eljön
az idő,
Hogy a múlt vele üzenhet nekem.
Tudom, ő az, aki, bármit is hoz
majd a jövő,
Velem él, elkísér, s fogja a kezem!

Álmomban jártam ott,
Ahol ő jár, és én is láttam azt,
Amit ő lát
S együtt mentünk,
S összenevettünk, úgy, ahogy rég
Álmomban érzem, ő is érez!
Azt súgta: - nincs baj,
Minden szép lesz!
Így van ez rendjén, még
Úgy is, hogyha fáj!

Ez a dal ma neki szól,
Talán hallja valahol,
Hogy sóhajként szállok a
széllel...

Ami szép, és ami jó,
És visszaadható,
Ő hozza el újra ma éjjel!"