Nagyon sokára jött el ez a nap, hogy neki tudjak állni megírni ezt a bejegyzést... Majdnem 7 hónap... Nehéz is erről beszélni, írni, de sajnos nem lehet változtatni a dolgokon. :-(
2 nappal előtte:
Kedden még bent voltam látogatni, de 3 nap pihenőre "ítélt" az orvos, mondván, hogy nagy szükségem lenne rá egyrészt a légúti problémáim miatt, másrészt muszáj lenne pihennem. Dupla maszk volt rajtam, nehogy megfertőzzem szegényt...
Így másnap, április 05-én a Diniék mentek látogatni... Ez a látogatás merőben új volt... nem az volt, hogy menjél ám kislányom nyugodtan, hanem nosztalgiázott a papa: mondta, hogy milyen jók is voltak a régi szülinapok, mondta, hogy egyedül maradt, mióta nincs a mama, s nem akarta, hogy elmenjenek tőle, kérdezte, hogy mennek-e másnap..., én megyek-e ma... Mondták, hogy csak pénteken tudok, mert beteg vagyok.
Aznap reggel 6-kor ébredtem, és elkezdtem nézni a sorozatomat. A filmben meghalt az egyik szereplő édesanyja és a temetés zajlott.
8 órakor hívott az otthon, hogy édesapám reggel 7 órakor meghalt. :-( Nagyon nagyon fájdalmas volt, még az sem tudott vigaszt nyújtani, hogy már együtt van édesanyámmal, a bátyámmal és a rokonokkal..., és nekik már minden jó..., és bizonyára nagyon boldogok együtt.
Ha tényleg így van, akkor boldog vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése