azt miként rád gondolok
ülve szobámban egyedül
falat nézve s azon túl
hol látni vélem arcod
s annak minden vonalát
azt miként rád gondolok
agyam zakatol s próbál
mindent hogy sikerüljön
formába önteni mindazt
mit rólad tudni vél s akar
azt miként rád gondolok
mindig még akkor is
mikor nem s figyelni
kéne másra fontosabbra
mint képzeletem csapongásaira
azt miként rád gondolok
s napokat számolok kezemen
órát percet pillanatot
éjszaka sem alszom ám
csak órámat figyelem
azt miként rád gondolok
s papírra kerülnek e sorok
milyen üresnek érzem magam
levegőért kapkodok próbálok
írni de nem tudok
HIÁNYZOL
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése