Tovatűnt a boldogság
Elmúltak az évek,
nagy csend ül a házon,
szomorú a lelkem,
szeretetre vágyom.
Nem vár senki otthon,
csak ülök a padon,
a szellő simogat,
áttör a falakon.
Él még a szeretet,
az álmokon átszól,
de nem jön felelet,
hiába is várom.
Az ajtó nem nyílik,
csak suttogok halkan,
hangotok nem felel,
eltűnt mint a hajnal.
Altató friss szellő,
elringat az éjben,
a régi boldogság
tovatűnt már régen.
(© Szerzői jog fenntartva! -2026. május 25.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése