Ki vagyok én?
Napközben halk vagyok, akár az árnyék,
szavaim puhán hullnak a földre.
Szelíd mosollyal nézek a világra,
mintha bennem semmi tűz nem égne.
Azt mondják rólam: csendes teremtés,
aki az estét könyvek közt tölti el,
pedig titokban vad zenét hallgatok,
és a vérem gyorsabb ritmusra felel.
Van bennem egy nő, kit nem ismer senki,
vörös rúzzsal írná át az éjszakát,
magas sarkú léptekkel indulna végig
a vágyból épített utcákon át.
Szeretném látni a férfitekinteteket,
ahogy megakadnak rajtam hirtelen,
és érezni végre, hogy nem vagyok láthatatlan,
csak túl sokáig rejtőztem csendesen.
Két arcom él bennem egymás mellett:
az egyik fél, a másik lángra gyúl.
S néha a tükör előtt állva érzem,
az igazi énem egyszer kiszabadul.
(© Szerzői jog fenntartva! - írtam: 2026.május)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése