Drága Bátyám!

  Drága Bátyám!

Nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz. Sőt! Azt sem gondoltam, hogy erre valaha sor kerül. De mikor azon a szombati napon ott jártam apuval a kórházban Fehérváron nálad, nem sejtettem, hogy elmész... Reméltem, hisz az orvos is mosolygott, reméltem, hogy minden helyrejön. Fájt, hogy nem tudok rajtad segíteni, fájt látni téged ott feküdve, kiszolgáltatottan. És te kérdezted, hogy megyünk-e látogatni és hogy hazajössz-e...

Pár napra rá az a telefonhívás ... :-(

Nem tudok ezen túl lenni. 3 hónapja hogy elmentél... júliusban. Nagyon nehéz mindenkinek, mert mindenki nagyon szeretett téged. Tudom, hogy velünk vagy, tudom, hogy segítesz... 

Sokat gondolok RÁD, tudnod kell, hogy nagyon szeretlek! Hisz TUDOD!!!!

 

  Búcsú nélkül

Fájó emlékek, mikor szótlanul,
búcsú nélkül örök útra tértetek.
Mindig emlékezünk, szeretünk,
emlékeinkben titeket megőrzünk!

Elmentetek, húsunkból téptetek,
vérző szívünkből darabot vettetek.
Sötét árnyak fenn ágaskodnak,
de emlékeink fényesen csillognak!

Őszi napon, csendes sír-halmokon
ezernyi gyertyafény világít, lobog.
Lelkekben összegyűlt emlékek,
a színes virágok búcsút intenek.

Köszöntenek, üdvözölnek titeket,
kiket örökre elragadott a végzet.
Ma hálánkat rójuk sírotokon Néktek,
érzelmek, emlékek szívünkben élnek!

  Kedves Nővérem!

Hiányzol! ...már majdnem 1,5 éve, hogy hirtelen elmentél... 

...

Harcos Katalin: Gyertyát gyújtok.. 

Bársonypuhán átölel az este.

Sírkertekben ezernyi gyertya ég

lángujjaival az égre festve

kedves halottak kósza emlékét.

Parányi lángjuk tánca elvakít,

árnyékok írnak titkokat közénk,

s édes-bús emlékhálót felszakít

a bánatpók,majd újat fon körénk...

Dús virágillat tölti be tüdőm,

az emlékezés szent virágai...

borús álmainkat messze űzőn

tündökölnek színpompás szirmai.

Egy -egy gyertyát gyújtok mindenkiért

akiket a sors már távolra vitt,

de apám sírhantján leteszem még

nézd, kedvenc hófehér virágait.

Titkon szívemre csendes béke száll

amint sírjánál lehajtom fejem.

Nem ragadna el végleg a halál,

hisz bennem él, míg ráemlékezem.