Horváth Edina: Lehetek...?

Lehetek...?

 

Szép szemeid magam előtt látom,

minden percben csodálni vágyom.

Csillapodhat-e valaha  hiányod,

érintésed, csókjaid  kívánom.

Várom a percet, mikor láthatlak,

érzéseim szüntelen vágtatnak.

Gondolataim óvnak, vigyáznak,

Türelmet adnak a hiánynak.

Tényleg lehetek, kit szíved szeret?

Mert az én szívem Téged nem feled.